1. levél.

Szia,

Bocs, hogy eddig nem írtam, a hétvégén elutaztunk. Tudod, régóta kértem már Zs-t, hogy vigyen el abba az arborétumba. Olyan sokat hallottam már róla. Végülis tök jól éreztem magam, csak megint sikerült összevesznünk valami apróságon. Nem. Tudod mit? Nem apróság. Megcsal engem. Illetve nem, vagyis nem biztos, de hogy nem őszinte hozzám, az tuti. Én egész délelőtt a tükör előtt álltam, felvettem egy nem éppen túrázáshoz való cipőt, nagyon nagyon tetszeni akartam neki. Azt hittem, lesz egy szép, csendes, romantikus hétvégénk, aztán megint a telefonját babrálta egész végig, és megláttam benne egy nevet. Tegnap megbeszélt valakivel egy találkozót a jövő hétre. Hallottam. Aztán megkérdeztem, hogy ki volt, erre ő azt felelte, hogy a Tamás, a gimis osztálytársa, akivel együtt hajtották a csajokat akkoriban. Nekem már az is rosszul esett, hogy vele fog találkozni a régi szép idők emlékére, de most láttam, hogy egy Andi nevű csajjal beszélt, az ő neve volt a hívások között, nem a Tamásé. Most szerinted miért hazudott volna, ha nem azért, meg ő a szeretője? Persze nincs semmi bizonyíték, de most mondd meg, mire kellene gondolnom ilyenkor?? Majd belenézek az SMS-eibe is, csak hagyja elöl egyszer azt a telefont. Jaj, bocs, hogy megint csak panaszkodom, egyébként jól vagyok, csak.. Csak.. Pedig én nem vagyok féltékeny! Csak tudnám, hogy akkor miért hozott virágot szerda este, ha már nem engem szeret. Vagy ilyenkor tipródik, hogy mi legyen? De jó lenne, ha itt lennél, folyton ez az email.. Mikor jöttök haza legközelebb? És Ti jól vagytok?

írjál.

Tünde

-- -- --

2. levél.

Na csá,

akartalak már hívni, de nem volt időm, elvittem Tüncit abba a kertbe, tudod, amiről folyton regél. Kurva messze van, ha előre tudom, el se indulunk.

Figyelj, akartam már kérdezni, megvan még az a régi motorod? Ott a garázsban, amit mutattál tavaly. Nem akarod eladni? Működik még mindig? Van egy haverom, aki ilyeneket újít fel. Érdekelné. na?

Figyelj, ez a nő engem megőrít lassan. Szeretem, meg minden, baromi jól néz ki, de megint baszogat. Nem bír leszállni rólam. Az egy dolog, hogy egész délelőtt keni magát a fürdőszobában, mert attól legalább jól néz ki, azt elviselem, de amikor elkezdi, hogy így a csajok meg úgy, hát olyankor legszivesebben megfojtanám. Vagy legalábbis betömném a száját. És nem úgy.

Kapott a héten virágot. Oké. Megigértem neki, hogy elviszem virágokat nézni. Oké. Tök jól felöltözött, már majdnem berángattam valami virág mögé, amikor elkezd nekem sápítozni, hogy ki az az Andi. Tudod melyik Andi. Emlékszel az Andira? Amikor a csajok elutaztak Tunéziába, nélkülünk. Mi meg elhúztuk a csíkot a Liszt Ferenc térre. Az a fekete hajú. Azóta is hívogat néha. Szóval megint keresett a héten és hát megígértem neki, hogy összefutunk valamikor. Tünci jövő héten délutános lesz, úgyis egyedül lennék. De már lekattantam a csajról, csak el akarom neki mondani, hogy ne hivogasson, kap egy fagyit vagy valamit, aztán leszállhat rólam.

Szóval ott lökdösöm a csajt egy bokor mögé, mikor elkezd velem ordítani, hogy ki az az Andi. Most mondjam el neki? Még csak az hiányozna. Mondtam, hogy a haverom, a Tomi. A BaráTomi, tudod, még Ceglédről. Na, azt a ricsajt, amit ez a nő művelt.. Fogtam, beültettem a kocsiba és hazáig nem is szóltunk egymáshoz. Szerinte nem vagyok őszinte. De most lehet az ember őszinte egy féltékeny, paranoiás nőhöz?  Aztán lehiggadt, de az egész hétvége szarrá ment már megint, tökre unom már. Pedig szeretem, tudod, hogy szeretem. De most pofozzam fel? Attól magához tér szerinted? Aztán meg én leszek az erőszakos barom. Mindegy, úgyis az vagyok.

Na figyelj, akkor megvan még a motor?

Zs.